A médiabotrány mint nyilvános akasztás

„Mai, első rendelésén Dr. Bibót arról kérdeztük, hogy milyen társadalmi funkciója van az olyan történetek nyilvános bemutatásának és végigkövetésének, mint a Schmitt-ügy, a Stohl-ügy vagy a Zuschlag-ügy. Dr. Bibó egy pillanatra elgondolkodott, majd határozott mozdulattal levett egy lila könyvet a polcról, keresgélt benne egy kicsit, majd olvasni kezdte:  

»Itt fontos megjegyezni azt, hogy a deviánsok, törvényszegők és a rend felügyelői mindig vonzzák a nyilvánosságot. A múltban az ítélkezés, valamint a büntetés mindig a a piactereken zajlott, az elítélteket kiállították a nyilvánosság elé, így lehetővé tették a tömeg számára, hogy közvetlenül részt vegyenek az eseményben.

Ma természetesen a deviáns személyt nem hordozzák körbe a piactéren, nem is állítják a farsangi hangulatú tömeg elé a Tyburnben, viszont érdekes megfigyelnünk azt, hogy a jogi rendszer változását segítő „reform” szinte teljesen egybeesett az újság tömeginformációs eszközzé válásával. Ez talán nem más, mint a történelemben tapasztalható véletlen egybeesések egyike, de az is igaz, hogy az újság (és manapság a rádió és televízió) ugyanazt a fajta szórakozást biztosítja, mint hajdanán a nyilvános akasztások vagy a szombati látogatások a helybéli börtönbe.«”